Gondolatébresztő részletek Pál Feri atya előadásaiból
Felébredt gondolatok

Pálferi

Pálferi

Hitelesség álarcok nélkül

2009. augusztus 07. - M. Laci
A „hozzánk nőtt” álarc akadályozza kapcsolatunk elmélyülését.
 
Néha az a benyomásom, hogy a társam maga sem tudja, milyenek a valóságos érzései velem szemben.
 
A gyerekek segítenek megérteni számunkra azt, hogy felnőttként hogyan rejtjük el az érzéseinket először csak mások, később önmagunk elől is. Egy kisgyerek nem udvariaskodik, nem nyomta még agyon az a kultúra, amitől mi is nagyon szenvedünk, tőlük hiteles megnyilatkozást hallhatunk.
Tovább

Ne söpörjük szőnyeg alá...

Mit érzek megtehelőnek a kapcsolatunkban?
 
Ha a párom néha egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében, amikor velem van, de erről nem beszélünk, és kívülről szinte semmit sem lehet észrevenni rajtunk.
 
Egy kapcsolatban akkor érzem jól magam, ha ez a kapcsolat "naprakész:" tudjuk egymásról, hogy mi van köztünk, és nincs ebből ennek tisztázatlanságából adódó feszültség. Ehhez olyan társra van szükségem, aki hajlandó meghallgatni akkor is, ha számomra vagy számára fájdalmas szavakkal fogalmazom meg érzéseimet, bizonytalanságomat.
Tovább

Hitelesség kényszer nélkül

Mi lehet az akadálya egy hiteles közlésekre épülő kapcsolatnak?
 
Ha a másik azt akarja elhitetni velem, hogy jobban kedvel, jobban megért engem, mint ahogy az valójában van.
 
Pálferi mesél egy klienséről, aki a többedik találkozásukkor így kezdte: – Feri van egy dolog, ami zavar benned. Amikor jövök hozzád, és köszöntesz, akkor mindig az a benyomásom, hogy én vagyok az az ember, akinek a világon legjobban örülsz. Minden alkalommal. És nekem ez már egy kicsit gyanús.
Tovább

Hitelesség szerepjátszás nélkül

Mikor érzem úgy, hogy nem hitelesen közvetíted felém az érzéseidet?
 
Ha azt érzem, hogy szerepet játszol, a felszínt mutatod velem szemben.
 
Minden olyan helyzetben, amikor azt érzem, hogy szerepet játszol, és csak a felszínt mutatod, akkor azt fogom megélni, hogy nem vagy hozzám őszinte, nem hitelesek azok az üzenetek, amelyek érkeznek felőled.
Tovább

Hitelesség, együttérzés, elfogadás

Az együttérzés, empátia, megértés, elfogadás kulcsfogalmak számunkra. Amennyiben olyan kapcsolatban tudunk élni, ahol átérezzük társunk fájdalmát vagy örömét, félelmét vagy haragját, és elfogadjuk a tőle jövő érzéseket, valamint saját érzéseinket is hitelesen közvetítjük felé, akkor ez a kapcsolat teret enged nekünk a fejlődésre. Személyessé válhatunk. Ha te elfogadsz engem, akkor idővel én is el tudom fogadni magamat, aminek révén könnyebben elfogadlak majd téged, kapcsolatunkban pedig kialakul a bizalom és a szabadság.
Tovább

Nők és férfiak: az elfogadás

Kutatók megállapították, hogy a nők majdnem annyit stírölik a férfiakat, mint a férfiak a nőket. Miért van az, hogy legtöbbször mégis csak szegény férfiakat nyomják le ezért? Azért, mert egy férfi odanéz. A nőnek nem kell odanéznie, hogy lássa azt, ami érdekli. Az is kiderült, hogy strandon, uszodában, a nők talán még többet is figyelik a férfiakat – csak nem néznek oda (annyira). Ez pedig nyilván azért lehetséges, mert másképp lát egy férfi és egy nő. Ennek a felismerésnek a birtokában a férfiaknak már nem kell annyira szégyenkezniük – a nőket pedig kérhetük arra, hogy ne nagyon bántsák ezért a férfiakat. (Ez nem jelenti azt, uraim, hogy bátran ragasszuk dülledt szemeinket a hölgyek domborulataira, csupán azt, hogy ezen a téren se érezzük magunkat rosszabbnak a hölgyekkel szemben.)
Tovább

Nők és férfiak: empátia és tájékozódás

A hölgyek nem tudnak tájékozódni.
 
Ez egyszerű kijelentő mondat, semmilyen ítélet nem kapcsolódik hozzá. Már a nőstény patkányok is rosszabbul tájékozódnak a kísérletek során a labirintusokban. A nők tehát nyugodtan érezzék magukat felszabadítva azon kényszer alól, hogy utol kellene érniük a férfiakat. Nem kell. Arról van szó, hogy a nők és a férfiak ezen a téren is különböznek. Illetve - a hölgyek tájékozodási képességének javítására van megoldás, de kicsit olyan, mint fogfájás ellen falba verni a fejünket. Ha egy hölgy férfi nemi hormonnal árasztja el magát, jobban is fog tájékozódni, méghozzá meglepően hamar jelentkezik a hatás. Ez közvetett kísérletekből derült ki. Azok a hölgyek, akik magas férfihormon-tartalmú fogamzásgátlót szedtek, sokkal jobban tudtak például befarolni mindenféle szűk helyekre. Később, amikor nem szedték már ezt a fajta bogyót, ez az ügyesség visszafejlődött. Tehát lehet választani: szőrös arc, vagy meghúzod az autót a garázsajtónál.
Tovább

Nők és férfiak: kódolás és dekódolás

Ahogyan a nő és a férfi beszél, az kifejezi, ahogyan a nő és a férfi gondolkodik, ez pedig kifejezi, ahogyan a nő és a férfi érez. A férfi kiemeli a lényeget – míg a nő számára az egész a lényeg, a környezettel és a következtetésekkel együtt. Az alábbi egyszerű példa világítja meg ezt. Autózik a pár, már egy ideje úton vannak, amikor a nő a következő kérdést intézi a férfihoz:
- Nem vagy éhes drágám?
Mire a férfi végiggondolja, majd válaszol:
- Nem.
Tovább

Kevesebb tanulás, több tudás

Húsz és harminc év közötti fiatalok segítségével végeztek egy reprezentatív kutatást. A kérdés, amire különböző módszerekkel választ kerestek, az volt, hogy ezek a fiatalok vajon mire emlékeznek abból, amit gimnáziumban vagy középiskolában tanultak.
 
Lehet tippelni: vajon a húsz és harminc év közötti populáció a gimnáziumi tananyag hány százalékára emlékszik...?
Tovább

Nők és férfiak: mi a lényeg

Van a tévézésnek egy fajtája, amire szinte csak férfiak képesek, és a nők ettől néha idegbajt kapnak. A férfi hazajön, esetleg még megvacsorázik, majd leül a tévé elé, és nyomkodja a távkapcsolót. Ha a fáradt, akkor a távkapcsoló nyomogatása számára valójában pihenés (hiszen, mint már volt róla szól, ilyenkor a férfi agyának kétharmada ki van kapcsolva), és akár el is alszik eközben. Ha pedig olyan fáradt, hanem mégis odafigyel a tévére, akkor is csak a lényegre kíváncsi. Erre pedig a férfinak néhány másodperc is elég. Amikor azt látja a képernyőn, hogy a lány megfogja a fiú kezét, már lehet tudni, mi fog történni: nemsokára csókolóznak utána pedig ...
 
Tovább

Nők és férfiak: egyszerre többfelé figyelni

Amikor egy férfi pihen, agyának 70%-a is pihen, míg 30% készenlétben van. Ennek nyilván evolúciós magyarázata van: valahogy úgy képzelhetjük el, hogy a férfi, amikor vadászott, agya maximálisan összpontosított. A vadászat után nem csak a teste, hanem az agya is pihenésre szorult. Az ősasszony élete azonban nem oszlott ilyen élesen vadászat – pihenés szakaszokra, hanem folyamatosan el volt foglalva: hol a purdé, milyen bogyó ez, stb. Ezért aztán a nők másképpen pihennek: agyuknak 90%-a még ilyenkor is dolgozik és csak 10%-a lazít. Ezen felismerés nyomán már kevéssé meglepőek azok a jelenetek, amikor egy házaspár közösen tölti a pihenését, és a nő természetes reakciója (nem túl hosszú idő múltán) olyasfajta a kérdésekben csomósodik, hogy drágám, hát nem szeretsz már?
Tovább

Nők és férfiak: agyféltekék és érzelmek

Egy férfi megcsalja a feleségét. Miközben megy hazafelé, útközben úgy dönt, hogy elmondja a feleségének, mi történt. Amikor hazaér, neki is kezd, és az első mondat után (amiben a konkrét tényt közölte), rögtön hozzáteszi:
- De nem történt köztünk semmi.
Mire a nő megdöbbenve:
- Hülyének nézel engem, drágám? Hiszen most mondtad, hogy lefeküdtetek! Mi az, hogy nem történt köztetek semmi?
 
Tovább

Nők és férfiak: a beszéd

Első különbség a beszéd. Másképpen működik az agyunkban a beszédközpont. Például a nők agyában van belőle rögtön kettő is. Elég jó mérések mutatnak arra, hogy egy nő naponta átlag háromszor annyi szót mond, mint egy férfi. Legalábbis szeretne – ám a mai uniszex mukahelyek nem igazán adnak erre lehetőséget a nőknek. Sok nő ezért komoly szó-tartalékokkal érkezik haza – miközben a napközben elfáradt férje már csak bambulni akar. Ebből aztán a párkapcsolatokat rendkívül megterhelő helyzetek alakulhatnak ki. És ez nem elég, mert a beszéd mennyiségén túl más eltérés is van: a férfi azért beszél, hogy információt adjon át, míg a nő törődik azzal, akihez beszél. Vacsorát főz neki, vasalja az ingét, beszél hozzá.
 
Tovább

Nők és férfiak: a különbségek gyökerei

A hatvanas évekig az agykutatások gyakorlatilag kizárólag elesett katonákon illetve súlyos fejsérülést elszenvedett embereken zajlottak. Az elmúlt évtizedekben aztán az MRI vizsgálatok révén nagyon sok részletet sikerült feltárni az élő, egészséges agy működéséről (az MRI készülék az idegrendszer aktivitásához kapcsolódó kémiai folyamatok intenzitását méri egy külső mágneses tér segítségével, és erről milliméteres felbontású, háromdimenziós képet ad).
 
Ezen belül is az egyik fontos felismerés az volt, hogy másképp működik a férfi agya és a nő agya. Nem egyszerűen arról van szó, hogy helyzetéből adódóan másra érzékeny vagy mást gondol ugyanarról a dolgoról egy nő és egy férfi. Ténylegesen: biológiai, fiziológiai szinteken mutathatók ki nagyon jelentős eltérések.
 
Tovább

Az én pedagógiám kemény...

„Az én pedagógiám kemény, a gyöngeséget kalapáccsal kell kiirtani. Az én váraimban olyan ifjúság fog felnőni, melytől rettegni fog a világ. Erőszakos, parancsoló, kérlelhetetlen, kegyetlen ifjúságot akarok. Az ifjúság legyen ilyen. El kell viselnie a fájdalmat, nem lehet benne semmi gyengeség vagy gyengédség, szeméből a pompás, szabad vadállat ragyogjon. Erősnek és szépnek akarom az én ifjúságomat, így tudom megteremteni az újat.”
 
Adolf Hitler édesapja, Alois törvénytelen gyerekként született, aki után egy egy zsidó származású illető fizetett tartásdíjat, de Alois-t anyjától már ötévesen elszakították, vezetéknevét is mostohaapja után vette fel. Alois harmadik felesége, Klara Pölzl kezdetben rajongott a férjéért. Házasságuk során összesen hatszor szült, áz első három gyerek a szülést követően néhány héten belül meghalt. Ebben a traumatikus családban született negyedik gyerekként a kis Adolf.
 
Tovább

Jól nem-megjavítani

A dolgokat lehet rosszul nem-megcsinálni és jól nem-megcsinálni. Hogy hogyan? Erről szól egy gyönyörű történet.
 
Elmegy az öreg lelkész a papucsával a cipészhez, hogy csinálja már meg a papucsát, mert az a kedvenc papucsa, nagyon a szívéhez nőtt már. A cipész megnézi, forgatja:
- Sajnos ez a papucsot már nem tudom megjavítani. De várjon egy picit.
És fogja a papucsot, bemegy a cipészüzlet hátsó részébe, majd alig egy perc múlva jön vissza, és átadja a meg nem javított papucsot. A lelkész kicsit zavarodott, meg el is keseredett, azt pedig végképp nem érti: ha egyszer a cipész azt mondta, hogy nem tudja megcsinálni, mert javíthatatlan, akkor minek viszi el, és minek hozza vissza ugyanúgy, ahogy elvitte...?
Ám amikor este otthon be akar bújni a szétesőfélben levő papucsába, kiderül, hogy mind a két papucsban van egy-egy kis csoki. Az egyik csoki mellett van még egy apró papír is, a következő szöveggel: Ha valamint nem tudunk megcsinálni, akkor csináljuk jól nem meg.

Egy meghitt kapcsolat fejlődése öt fázisban

1. fázis

  • Elemi szükséglet a másik jelenlétére, nagy vágy a testi kapcsolatra.
  • Erős, ösztönös szükséglet a kötődés kialakítására és mexilárdítására.

2. fázis

  • Egységélmény a másikkal, az "én" és a "nem én" határai elmosódnak.
  • Teljes érzelmi átadásra való törekvés, átéljük a kielégülést.
  • Vágyakozunk az után, aki a kielégüléshez juttatott.
  • Közben szinte mindenhatónak érezzük magunkat.
  • Azt akarjuk, hogy a másik szavak nélkül is ismerje fel, és igazodjon szükségleteinkhez.
  • Illuzórikus világ épül fel bennünk: azt hisszük, reméljük, hogy ez örökké fog tartani.

Tovább

Hétköznapi történet

Pál Feri Alice Millertől idéz:
 
Séta közben egy fiatal házaspár ment előttem. Mindketten magas termetűek, mellettük egy két év körüli kisfiú szaladt és bőgött. Megszoktuk, hogy az ilyen jeleneteket a felnőtt szemszögéből vizsgáljuk, de most megkísérlem a kisgyerek szemszögéből vizsgálni. A házaspár az imént egy kioszknál pálcikás fagylaltot vásárolt, és élvezettel nyalogatták. A kicsi is hasonló fagylaltot akart. A mama szeretetteljesen ezt mondta:
- Gyere, kaphatsz az enyémből; az egész túl hideg volna számodra.
A gyerek azonban nemcsak egy nyalásnyit akart, kinyújtotta a kezét a pálcika után, amit az anyja elhúzott előle. A kicsi kétségbeesetten sírt. És most az egész jelenet megismétlődőtt az apával.
- Tessék, itt van kicsikém, ehetsz az enyémből.
- Nem, nem! - kiabálta a gyerek, és újból futni kezdett, megpróbálva ezzel saját figyelmét elterelni, de mindig újból visszatért, irigyen és szomorúan nézett fel a magasba, ahol az a két felnőtt elégedetten és egyetértésben élvezte a fagylaltot. Ahányszor az egyik szülő felajánlott egy nyalást, a gyerek újból nyújtotta a kezecskéjét a fagylalt után, és akkor a felnőtt, kincset tartó kéz ismét ismét visszahúzódótt. És minél inkább sírt a gyerek, a szülők annál jobban szórakoztak. Sokat kellett nevetniük, és azt remélték, hogy ezzel a nevetéssel majd a gyereket is fölvidítják.
- No nézd csak, ez egyáltalán nem olyan fontos ügy, nem értjük, miért csinálsz belőle ekkora jelenetet.
Egyszercsak a gyerek leült a földre, és a válla fölött apró köveket kezdett dobni anyja felé, aztán hirtelen fölkelt, nyugtalanul körülnézett, hogy ottvannak-e még a szülei. Amikor az apa a pálcikáról teljesen lenyalta a fagylaltot, azt odaadta a gyermeknek, és továbbment. A gyermek várakozással telve megpróbálta lenyalni a darabka fát. Nézte, eldobta, újból fel akarta venni, de nem tette, és egy mély, magányos, kiábrándult zokogás rázta meg az egész testét. Aztán engedelmesen a szülők után sétált.

Igazságbolt

A középkori vallási mazochizmus után a huszadik századra felvirradt a spirituális hedonizmus kora. Ennek lényege: vallás igen, Isten nem. Spiritualitásunk gyenge pontja Isten. Erről szól az alábbi történet.
 
Egy férfi mászkál a Kálvin téren, nézegeti a kirakatokat, és az egyikben lát egy kicsinyke táblát, alig lehet észrevenni: IGAZSÁGBOLT. Ez felkelti az érdeklődését, bemegy. Ott áll a pultnál egy nagyon csinos hölgy, megszólítja.
 – Szeretnék érdeklődni: itt tényleg igazságot lehet venni?
 – Természetesen. Mindenféle igazságaink vannak: tudományos igazság; a férj és a feleség igazsága; részigazságokat is árulunk. Nagy a választék, erre specializálódtunk.
Erre a férfi elgondolkodik, hogy milyet vegyen, majd bizonytalanul megkérdezi:
 – Teljes igazságot lehet kapni?
 – Ahhoz át kellene fáradni a belső terembe, ott egy úr fogja kiszolgálni.
A férfi bemegy, megszólítja az urat:
 – A teljes igazságot szeretném megvenni, mibe kerül?
 – Teljes igazság...? Sose lesz nyugta.
 – Olcsóbban nem lehet?
 – Sajnos nem, az olcsóbb áruk elöl kaphatók.
 – Akkor elnézést, majd később visszajövök...

Szabadság

Felad valaki egy újsághirdetést. A hirdetésben az szerepel, hogy X millióért ennyi szobás lakás ilyen helyen, hatalmas kerttel. Jön az első vevő. A házigazda körbevezeti a vevőt, megmutatja, hogy mi hol van, minden pontosan olyan, ahogy a hirdetésben szerepel, a leendő vevőnek nagyon tetszik is a lakás. Végül a házigazda kivezeti őt a kertbe és így szól:
– Hát, itt van a kert.
Az érdeklődőnek leesik az álla, mert ő életében ilyen kis kertet nem látott. Akkora az egész kert, hogy ha kinyújtaná a kezét, majdnem eléri mindenhol a kerítést. Mondja is a hirdetést feladónak:
– Uram, a bolondját járatja maga velem? Én még soha ilyen kicsi kertet nem láttam!
Mire a házigazda fölnéz, és azt mondja:
– De hát uram, ez a kert fölfelé hatalmas.
Tovább
süti beállítások módosítása