Gondolatébresztő részletek Pál Feri atya előadásaiból
Felébredt gondolatok

Pálferi

Pálferi

Kötelet emlegetni...

2009. szeptember 01. - M. Laci
Fájdalommal is eltölthet, ha társam nem veszi észre, hogy érzelmileg mennyire érintett vagyok azokban a dolgokban, amiről beszélgetünk.
 
Pál Feri atya itt egy személyes történetet mondott el két ismerőséről, amit egyelőre nem szeretnék itt közzétenni (nem tudom, hogy a történet szereplői mit gondolnának erről), inkább elmesélem egy saját történetemet.
 
Rokonok találkoztak, ültünk az asztalnál, én kb tízéves fiúként hallgattam a felnőtteket, és igyekeztem felhívni magamra a figyelmet. Amikor már vicceket meséltek, be tudtam kapcsolódni, és elmeséltem akkori kedvencemet: hogyan fokozzák a hülye melléknévet? hülye, hülyébb, leghülyébb, postás, rendőr, vasutas. Nem nagyon nevettek rajta, és már én sem tartottam olyan jónak a viccet, mert közben rádöbbentem, hogy az egyik ritkán látott rokon, édesapám unokatestvére egyébként rendőr. Csak – mivel egyenruhában sosem láttam – ez nem élt bennem „aktív” ismeretként.
 
Szinte fényképszerűen látom magam előtt nagyanyámék tisztaszobáját, ahol ez a beszélgetés zajlott – az asztalt, a sárgás villanyfényt, a bútorokat, a cserépkályhát. Ez a fénykép is ott sorakozik a többi mellett, amelyeket a szégyen, a lelkiismeret vagy a fájdalom villanófénye égetett belém. S vajon hányszor fordulhatott elő, hogy beszélgetőtársam ügyesen palástolta, ezért még csak észre sem vettem, milyen érzelmi vihart keltett egy-egy megjegyzésem, közbeszólásom...?
 
 
***
 
 
 
 
 
 
 
7. Kötelet emlegetni...
 

A bejegyzés trackback címe:

https://palferi.blog.hu/api/trackback/id/tr151350002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.09.01. 06:28:21

Talán közelebb áll a felvetett témához az a szólás, hogy úgy viselkedem, mint "elefánt a porcelánboltban."

nyarifecske · http://nyarifecske.blog.hu 2009.10.10. 16:20:35

Mellesleg a rendőrök mesélik a legjobb rendőr-vicceket :-)

Egyébként a fentebb vázolt helyzet tényleg kényes tud lenni. Viszont velem már volt olyan, hogy valaki elnézést kért tőlem, amiért olyasmit mondott, amiben én "érintett vagyok"... és én közben egyáltalán nem érzékeltem a kijelentés bántó voltát. Mert nem konkrétan a személyemnek szólt, hanem egy olyan képnek, aminek én is része vagyok. De az ilyen megjegyzések kapcsán az ember talán még inkább elgondolkodik a társadalomban betöltött szerepén, és felülvizsgálja azt... Szóval hasznos az ilyen kritika.

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.10.10. 19:03:39

@nyarifecske:

... de azért biztosan tudsz olyan esetet mondani, amikor egy beszélgetés során egy-egy mondat hirtelen nagyon erősen érintet -- és onnantól kezdve a másik ember hangja mintha vattán keresztül jönne, nem is tudsz rá figyelni, csak az a mondat forog a fejedben...

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.10.11. 11:44:57

@elemes2:

.. érinteTT ..

(...és pont tegnap este történt velem ilyen, amiről beszéltem...)
süti beállítások módosítása