A három részre tagolt szakaszban az első téma a hitelesség volt, amikor érzéseink hiteles közléséről (illetve ennek akadályairól) volt szó nyolc pontban. Ezt követően arról beszéltünk, hogy akkor osztuk meg szívesen érzéseinket, ha társunk képes együttérzéssel hallgatni, és mikor tapasztaljuk az együttérzés hiányát. Ezzel elérkeztünk a harmadik nagy körhöz: az elfogadáshoz és tisztelethez.
Tiszteletről lesz szó, abban az értelemben, hogy a másik embert nem valamiért tisztelem, hanem egyszerűen csak azért, mert létezik; és elfogadásról, olyan értelemben, hogy nem azt fogadom el, amit tesz vagy mond, hanem elfogadom a személyt, mégpedig feltételek nélkül. Ahogy a hitelesség és az együttérzés esetében már olvashattuk, az elfogadást is úgy próbáljuk majd meghatározni, hogy megmutatjuk, milyen az a viselkedés, amikor nem tapasztalunk elfogadó viselkedést a társunktól.
Ez a nyolc pont azonban sajátosan fog hangzani. Míg a hitelesség és az empátia esetében többé-kevésbé érthető, miért fontosak számunkra egy kapcsolatban, az elfogadást olyan gyakran kötjük feltételekhez, hogy ezt már teljesen helyénvalónak tartjuk. Tehát első hallásra esetleg semmi kivetnivalót nem hallunk majd ezekben a mondatokban, mert eddig mindig találtunk okokat, hogy az adott helyzetben ne kelljen feltétel nélkül elfogadnunk a másikat.
***
