Gondolatébresztő részletek Pál Feri atya előadásaiból
Felébredt gondolatok

Pálferi

Pálferi

Bátorságpróba

2009. augusztus 30. - M. Laci
Csalódottsággal tölthet el bennünket, ha társunk néha azt gondolja, hogy én is ugyanúgy érzek, mint ő egy adott helyzettel kapcsolatban.
 
Pál Feri atya elmesélte, hogy édesapja nagyon szeretett kirándulni, és fiait – Ferit és ikertesóját – négy-öt éves koruktól magával vitte kalandtúrákra, bátorságpróbákra. Mivel az apa tényleg nagyon élvezte a kirándulást, azt azt godolta, hogy ezt csak élvezni lehet, fel sem merült benne, hogy valaki nem élvezi. Az ilyen kirándulások során gyakran messze előttük haladt, és a lemaradozó, fáradtságtól botladozó fiúkat „csak bátran fiaim, ne légy punnyadt, Feri” kiáltásokkal biztatta. Az úticélt elérve az édesapa azzal foglalta össze a kirándulást, hogy „ez csodálatos, ugye megmondtam, hogy nagyon fogjuk élvezni.”
 
Mit mondhat ilyen helyzetben egy kiszolgáltatott gyerek, aki egyedül nem talál haza? Kénytelen igazat adni az apjának, ronggyá ázva, hullafáradtan, koszosan: „igen édesapám, mi is nagyon élveztük.” Az ikertestvére keményebb legény volt, ő egyszer egy ilyen alkalom után közölte, hogy ő soha többet nem megy kirándulni, az ifjú Pál Feri azonban meghajolt, betört és megszerette a kirándulást és a bátorságpróbákat. Ennek most a gyerekek isszák meg a levét elsőáldozó táborban.
 
Különös helyzet állhat elő, amikor a segítő beszélget egy emberrel, aki eközben lassan megnyílik és rég eltemetett dolgokról kezd mesélni. A segítő egyszer csak így szól: „nahát, milyen érdekes!” Az ember ekkor megdöbben: éppen egy számára fájdalmas részletet mesélt el az élete mélyéről. A segítőnek viszont az járt a fejében, hogy a kisebbrendűségi komplexusnak ezzel a különleges változatával még nem találkozott. Ám ami a segítőnek csupán érdekes, a hozzá fordulónak az élete, és rosszul esett neki, hogy a segítő rögtön el is mondta az övétől különböző érzéseit.
 
Egyik alkalommal egy házaspár beszélgetett Forma 1-es autóversenyhez kapcsolódó élményeiről. A férfi hihetetlen lelkesedéssel mondta:
– Mi annyira szeretjük az autóversenyzést, ugye drágám?
Felesége erre csak mosolygott, a férfi közben folytatta:
– ... az a csodálatus hangorkán, ahol elsüvítenek az autók alig néhány méterre...
A férfi ezután még – mély átéléssel – elmondta azt is, hogy miért érdemes a szabadedzésekre is ellátogatni (kifizetve a több ezer forintos jegyet).
Ebben a kapcsolatban a feleség egy túlélési stratégiát választott: elfogadta, hogy igen, a Forma 1-et mind a ketten nagyon élvezik.
 
***
 
 
 
 
5. Bátorságpróba
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://palferi.blog.hu/api/trackback/id/tr451348143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása