• Elemi szükséglet a másik jelenlétére, nagy vágy a testi kapcsolatra.
• Erős, ösztönös szükséglet a kötődés kialakítására és mexilárdítására.

2. fázis

• Egységélmény a másikkal, az "én" és a "nem én" határai elmosódnak.
• Teljes érzelmi átadásra való törekvés, átéljük a kielégülést.
• Vágyakozunk az után, aki a kielégüléshez juttatott.
• Közben szinte mindenhatónak érezzük magunkat.
• Azt akarjuk, hogy a másik szavak nélkül is ismerje fel, és igazodjon szükségleteinkhez.
• Illuzórikus világ épül fel bennünk: azt hisszük, reméljük, hogy ez örökké fog tartani.

3. fázis

• A következő fázisban kezdjük elveszíteni az illúzióinkat, a realitás kezd megjelenni.
• Egyre többet kell késleltetnünk vágyaink beteljesedését.
• Megjelennek a határok, amelyeket eddig nem érzékeltünk (vagy legalábbis nem így).
• Fontos tárgyaink lesznek, amelyek a másikra, a kapcsolatra emlékeztetnek.
• Átéljük annak fájdalmát, hogy nem tudunk teljesen egyek lenni.
• Néha gyengéd érzéseket, máskor viszont már haragot is érzünk a fontos másik fél iránt.
• Hosszasan is tudjuk és akarjuk nézni a másikat, rácsodálkozunk az arcára, alakjára.
• Várakozván idegenekben is a másikat látjuk, ha kiderül, hogy nem ő érkezik, csalódunk.
• A másik hiányát nehezen viseljük.
• Szeretünk szemezni (és csókolózni).

4. fázis

• Olyan szavakat alkotunk, amelyeket csak mi értünk.
• Jó élményeink, tapasztalataink alapján túlértékeljük magunkat.
• Néha terhesnek érezzük a másik közelségét, az önállóságunkat fenyegetve tudjuk érezni.
• Viszont – nagyon élvezzük a gyakori találkozást.

5. fázis

• Autonómiánkat, önállóságunkat kezdjük labilisnak megélni.
• Egyszerre akarjuk is a kapcsolatot meg nem is.
• Fölismerjük, hogy a másik nem azért van, hogy mindig megtegye amit kérünk.
• Igényt tartunk a másik figyelmére, de nem akarunk függeni tőle.
• Fontos, hogy a másik elérhető legyen és meg tudjuk vele beszélni a dolgainkat.
• A kapcsolat maga válik fontossá, az érzelmi nyereségek miatt.
• Már merünk veszekedni és nemet mondani.
• Kezdünk dolgokat megtanulni a másiktól.
• Átéljük, mit jelent férfinek és nőnek lenni.
• Egyre reálisabbak leszünk: meg tud rendülni a hitünk, magunkban és a kapcsolatban.
• Sok elvárást támasztunk a másikkal szemben, ami konfliktusokat okoz.
• Arra vágyunk, hogy az ütközéseink és tökéletlenségeink ellenére továbbra is szeressenek.
• Megértjük, és elfogadjuk, hogy a másik szabad és önálló ember.
• Elfogadjuk, hogy bár néha jó, néha rossz: egy és ugyanaz az ember.
• Megszilárdul bizalmunk és önbizalmunk, nem szorulunk rá a másik állandó megerősítésére.