Mi történik, ha valaki tart attól, hogy kifejezze ellenvetéseit, aggodalmait?
Amit mond, esetleg hamis benyomást kelt az éppen akkor zajló gondolatairól vagy érzéseiről.
Az elsőáldozóknak tartott bátorságpróba arra inspirálta Feri atyát, hogy egy alkalommal a Mikulás napi ünnepséget is az éjszakai erdőbe tervezze. Azt a tervet vázolta a fel az egyházi képviselőtestület előtt, hogy sötétedés után, a havas erdőben megy majd a nagy csapat gyerek. Amikor már kellően elcsigázottak, egyszercsak szembejön a Mikulás egy csengettyűs lovak vontatta szánon (vagy, ha nincs hó: kocsin), majd megáll, és zsákjából elkezdi osztogatni a csomagokat.
A nagy átéléssel előadott terveket végighallgatta a csupa komoly, érett, felnőtt ember, egy ideig hümmögtek, majd a képviselőtestület egyik tagja, egy hétgyermekes anyuka a következőképpen próbálta becsomagolni ellenérzéseit:
– Ez jó ötlet, csak akkor kell vinni pelenkát is.
Szerencsére mindenki megértette az üzenetet: nem a pelenka volt a lényeg. Az anyuka tartott attól, hogy nem minden gyerek élvezi majd a hosszú kirándulást a sötét erdőben. Sikerült kompromisszumot kötni, a kezdést félháromra tették.
Vannak olyan kapcsolataink, ahol általában sikerül megosztanunk pozitív érzéseinket, de ellenvetéseink, ellenérzéseink kimondásától valamiért még tartózkodunk. Ennek nyomán olyan kép alakulhat ki rólunk a többiekben, hogy számunkra tulajdonképpen bármi elfogadható, miközben idebent csak halmozódik a feszültség.
* * *
1. Hitelesség szerepjátszás nélkül
6. Hitelesség elzárkózás nélkül
7. Hitelesség érzéseink elfojtása nélkül
