A szeretetéhség természetes, normális, helyes. Eszünk, jóllakunk és jól vagyunk. Ám ezt összekeverhetjük a szeretetmohósággal. Amikor a másiktól származó szeretetre mohón vágyakozunk. A mohóság annak a tünete, hogy nehézségünk adódott a szeretettel, szeretetkapcsolattal. Ez a nehézség összefügg a (tanult) tehetetlenséggel, a (tanult) hitetlenséggel, a szorongással, és azzal a meggyőződéssel, hogy nem vagyok szerethető.
Amikor azt a tapasztalatot élem át, hogy nem is szeretek annyira, mint amennyire azt gondolom; hogy csak ámítom magam azzal, hogy én mennyire szeretem a páromat – ekkor elkezdek szorongani, még tehetetlenebbnek érzem magam, és ennek nyomán még mohóbban kapok valaki után, aki kiment engem ebből a helyzetből.
Amikor az ember átéli a szorongásait azzal kapcsolatban, hogy talán nem is tud igazán szeretni, és azt, hogy a tapintat, a megértés (néha) milyen távoli ábránd, akkor valamilyen módon megpróbál kilépni a szorult helyzetéből. Négy klasszikus stratégiát és az ezekben rejlő csapdákat, zsákutcákat fogjuk áttekinteni.
1. Ha szeretsz, nem akarsz bántani
2. Ha alávetem magam, nem kell bántanod
3. Ha hatalmam van fölötted, nem bánthatsz
4. Ha bezárkózom, nincs ki bántson
