Gondolatébresztő részletek Pál Feri atya előadásaiból
Felébredt gondolatok

Pálferi

Pálferi

Közönyös vagy velem szemben

2009. november 06. - M. Laci
Vannak élethelyzetek, amikor kiszolgáltatottá válunk. Például ha kórházba kerülünk, de kevésbé drámai esetben akár egy hivatali ügyintézés során is. Ilyenkor különösen érzékenyen reagálunk arra, ha valaki emberként tekint ránk – vagy épp ellenkezőleg: közönyös.
 
Pál Feri ezzel kapcsolatban elmeséli egy pozitív és egy negatív élményét:
 
Elvesztettem a TB kártyámat, ami egy nagyszerű élménynek nyitott teret. Az történt, hogy egy csomó iratomat otthagytam egy telefonfülkében, és mire észrevettem, persze már semmi nem volt ott. Elkezdtem az iratok pótlását, hivatalról hivatalra járni, akinek volt már része hasonlóban, tudja, miről beszélek. A TB kártyát a budapesti, Teve utcai OEP ügyfélszolgálaton lehet pótolni. Az ügyintézés meglepően gyorsan zajlott, alig húsz percet töltöttem ott – és egy istenélménybe torkollt. Pedig mindössze az történt, hogy amikor beadtam a kitöltött igénylőlapot a hölgynek, ő rápillantott és visszamosolygott: „Nahát, az édesanyjának néhány nap múlva lesz a névnapja!” Édesanyám már meghalt, de ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy a hölgy képes volt ügyfél helyett emberként tekinteni rám. Ebben a helyzetben ez az egyetlen mondata annyira megnyitott, hogy egy pillanat alatt bizalmamba fogadtam, bármit el tudtam volna neki mondani. Egyetlen mondat, ami annyira jólesett, hogy több napon át fel voltam dobva tőle.
 
Van persze negatív élmény is, ami egy katonatörténet. Civilben is élsportoló atlétaként vonultam be, sportszázadban teljesítettem szolgálatot és egy év után, augusztusban sikerüt is a magyar néphadsereg bajnoka címet megszerezni. A bajnoki cím elismeréseként pedig szeptemberben kirúgtak a sportszázadból. Ennek az volt az egyetlen oka, hogy a néphadsereg bajnoka címet csak nyáron lehetett megszerzni. Pál honvéd azonban februárban készült leszerelni, így a következő nyáron már nem szerezheti meg a címet. Jogos felháborodásomban panaszhoz fordultam az illetékeshez: miért bánnak velem ilyen méltánytalanul, hiszen dicsőséget szereztem a sportszázadnak, de hiába, az illető lerázott mint kutya a vizet.
 
Ha van mellettem néhány olyan ember, akit érdekel, hogy velem mi van; akihez odamehetek, és elmesélhetem ami bennem forgolódik; akinek egy-két órát beszélhetek magamról; aki nem kezdi rögtön elmondani, hogy ővele mi történt, hanem aziránt mutat érdeklődést, amit én mondok el – tehát ha van ilyen ember a környezetemben, attól ki tudok virulni. Nem is kell több, mint három ilyen név a noteszemben, aki nem ad tanácsot, nem tol le, hanem egyszerűen csak érdeklődve és odafigyeléssel meghallgat.
 
Aki segítőként dolgozik, gyakran találkozik olyan helyzettel, hogy egy-egy részlet jobban érdekli abból, amit a hozzá fordulók elmesélnek. Egy támogató kapcsolatban kifejezetten óvakodni kell attól, hogy a segítő az őt érdeklő témákra terelje a beszélgetést. Ez bizonyos fokban egy párkapcsolatban is megjelenhet: amikor meghallgatom a társamat, akkor nem az a fontos, hogy engem mi érdekel az általa elmondottakból. Lehet, hogy szívesen belekérdeznék, de jobban járok, ha ilyenkor megengedem neki: azt mondja el, ami őt foglalkoztatja. A társam akkor fogja érzékelni a jelenlétemet és figyelmemet, ha hajlandó vagyok aszerint haladni a beszélgetésben, ami számára lényeges.
 
Nyilván lehetetlen napi huszonnégy órán keresztül kíváncsi és érdeklődő figyelmet mutatni egymás iránt, de biztosan lehet valamilyen rendet tartani, ami kettőnk időbeosztásába belefér. Ha ebben megbízható partner tudok lenni, akkor ez az idő nagyon értékes lesz társam számára.
 
***
 
 
 
 
 
 
 
 
7. Közönyös vagy velem szemben
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://palferi.blog.hu/api/trackback/id/tr61505255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maroz 2009.11.10. 21:07:57

"Édesanyám már meghalt, de ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy a hölgy képes volt ügyfél helyett emberként tekinteni rám."

Egy barátom tanítgatott olyan tizenévvel ezelőtt, hogy hogyan is kell az ilyen ügyintézéseket okosba' csinálni. Megdicséred a haját, a ruháját, megeresztesz pár bókot és már kenyérre is kenheted, elintéz neked pikk-pakk bármit! És ezt párszor be is mutatta, akkoriban volt pár közös ügyünk. Ami viszont neki már nem tűnt fel az az volt, hogy ha nálam szeretett volna valamit elérni, akkor ugyanígy megdicsért (jó, nem a hajamat), mondott pár bókot. Hát, mit mondjak, nem tetszett. (Sok relevanciája nincs, de ez az ember református tiszteletes volt, ezt csak azért írom le, hogy kicsit magyarázzam az antiklerikális attitűdöm kialakulását. :))

Viszont azt be kellett látnom, hogy a módszer hatékony.

Mivel nálunk az ügyintézések igen sűrűn teremtenek hatalmi szituációkat (manapság ez már kétesélyes: nem ritkán az ügyfél "alázza" az ügyintézőt), és az olyanokat én nem szeressem, így a fenti módszert némileg átalakítottan, de a mai napig használom. Ha a körülmények nem szólnak kifejezetten ellene, akkor megpróbálom kicsit személyesebbé tenni az ügyintézést, ami meglepően könnyű, szinte pillanatok alatt találunk egy olyan témát, amiről mindketten szíves-örömest elmondunk pár mondatot.
Szóval feltaláltam én is a kereket. :-)

No, de a lényegibb: fiam belenőtt abba a korba, amikor neki robogóznia illik, végigjárta hát a végigjárnivalókat ahhoz, hogy jogosítványa lehessen, már csak az a boldog pillanat maradt, amikor is az okmányirodában beadja az igénylést. Mint a legtöbb kamasz ő is roppant felnőtt, tehát ezt önállóan kell intézze, mese nincs. Na jó, azért ott lehetek, de legyek szíves meghúzódni!
Osztán mit látok a háttérből? Hogy az én fiam biza mint aki karót nyelt, foghegyről odavetett félszavakkal, még az "igent" vagy "nemet" is inkább bólintással abszolválva "intézi az ügyet". Persze ilyenkor valójában nem működik az, hogy a szülő teljesen a háttérben marad, mert mindig lesz egy-két olyan kérdés, amire a csemete nem tud válaszolni, így félidőben biza én is bevettetődtem és én biza hoztam a saját szokásaimat, pillanatokon belül jól elkedélyeskedtünk valamiről az ügyintézővel.

A fagyi akkor nyalt vissza, amikor már kint az utcán meg akartam kérdezni a kölköt erről az egészről, de ő megelőzött. Apa, nekem olyan ellenszenves ez a jópofizás, minek kellett ezt?

Namost, a gyerek alapvetően olyan, hogy cserfesebb már nem is lehetne, a hétköznapi életben az a legnagyobb kihívás vele kapcsolatban, hogy valahogy rávegyük a permanens jópofizás legalább időnkénti megszakítására, így nekem nagyon az a gyanúm, hogy ő valójában egy szerepet szeretett volna eljátszani, elképzelte a forgatókönyvet és megzavarta az, hogy nem úgy zajlottak az események, ahogyan annak szerinte zajlania kellett volna.

És ezen én újfent eltöprengtem, hogy milyen sokszor fordul elő olyan, amikor javarészt azért csinálunk valamit rosszul, mert nem mondta meg nekünk senki, hogy azt hogyan is kéne. Arra gondoltam, hogy milyen jól lehetne például éppen pont ezt az ügyintézést kicsit elmagyarázni a gyerekeknek egy osztályfőnöki óra keretében, esetleg jó kis szituációs játékkal is megspékelve.

No, én leírtam, hátha jár erre egy osztályfőnök és majd elmondja, hogy mit nem gondoltam jól. :-)

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.11.11. 11:18:16

@maroz:

Nagyon érdekes történet, tényleg.

Most csak egy mondat, az elejéhez: aki nagyon ki van éhezve a mosolyra és kedvességre, bármilyen alamizsnát elfogad. De egy többé-kevésbé egészséges ember nehézség nélkül megkülönbözteti az udvarias műmosolyt attól, ami belülről jön, valódi figyelmet és érdeklődést fejez ki (és esetleg nem is mosoly).

Tegnap egy asztaltársaságban ülve figyeltem a beszélgetők arcát, volt közöttük néhány igazi ajándék, akik alig szólaltak meg, mégis a beszélgetés motorjai voltak azzal, hogy teljes lényükkel odafigyeltek arra, aki éppen beszélt -- és ezzel a figyelemmel nyitották meg őket.
süti beállítások módosítása