Tréfásan mondják néha, hogy a leggyakoribb válóok nem a harmadik megjelenése, hanem a középen nyomott fogkrémes tubus illetve az ágy mellé dobott koszos zokni – de ami emögött van, az egyáltalán nem tréfás. Ha két ember együtt él, óhatatlanul megismerkednek társuk életének olyan részleteivel, amelyek korábban rejtve voltak, és bizony előfordul, hogy a társam majd osztályozni fogja a tulajdonságaimat, én pedig azzal leszek kénytelen szembesülni, hogy néhány dolgot kedvel bennem, más dolgokat nem.
Ez is egy olyan szempontnak tűnik, amire azt mondjuk, hogy „naná, nyilván” – hiszen én magam is tudom, hogy vannak „rossz tulajdonságaim”, és neki is, például középen nyomja a fogkrémes tubust, hiába mondom.
Feri atyához egyszer azzal fordult egy ismerőse, hogy „beismerem, én plázázok” – és negyvenéves barázdált arcát szégyenpír mögé rejtette. Katolikusok elmerenghetnek a gyónás előtti lelki tükör kiegészítésén: „plázáztál? mennyit? kivel?” Az illető szavaiból és viselkedéséből azt a félelmet lehetett kivenni, hogy a plázázás nyomán Feri atya elítéli és már nem fogja őt szeretni.
Megrökönyödéssel tapasztaljuk, ha ismerősünk olyan módon viselkedik, ami nem felel meg a róla alkotott képnek. Kultúrkeresztény elvárás a papokkal szemben, hogy legyenek ájtatosak, magasztosak és emelkedjenek a világi hívságok fölé. Ennek persze lehetetlen megfelelni, így járt Feri atya is, amikor kétliteres kólával tartott hazafelé, és összefutott M. nénivel, aki az egyházközség erkölcsiségében kiemelkedő tagja. Összecsapja kezét: „Ferenc atya, maga kólát iszik?” A meglepetés erejétől Feri atya mentegetőzni kezdett: „csak a vendégek miatt, én csak féllitereset szoktam...” Más hívők számára az okoz megdöbbenést, hogy Feri atya szerdai szabadnapjain gyakran moziba jár (már ha a szabadnap létezését fel tudja dolgozni).
[Egy kereskedelmi tévében a vallási műsorok gazdája egy olyan atya volt, aki néha – ha például ha belebotlott egy vezetékbe vagy nem találta a jegyzeteit – erőteljes és indulatos szavakra ragadtatta magát. A tévénél dolgozó munkatársak számára éppen ez volt az, amely emberivé, hitelessé és szerethetővé tette az atyát, bár műsorát nem a nézettségi adatok, hanem a szerződéses kötelezettségek miatt tartották fenn. Ám amikor az atya viselkedése egy érzékeny fülű keresztény fülébe jutott, azonnal elítélő véleményt fogalmazott meg.]
Azt, hogy Feri atya szereti a sportkocsikat és a gyorsulási versenyeket, még a megengedőbb hívők is nehezen tudják megütközés nélkül tudomásul venni:
"Próbálom testvéreimet kiábrándítani magamból, és fokozatosan adagolom neki az érdeklődési köreimet... például sportautók. Időnként megveszem az auto trader magazint, amiben 3x4 cm-es kockákban fekete-fehér fényképek vannak autókról, mindez százötven oldalon keresztül. Amíg várok valakire, és késik, ezt nézegetem. Egyszer annyit néztem egy ilyen 3x4 cm-es kockát, hogy nem bírtam ki, és felhívtam a tulajt, mint érdeklődő... Igen, füllentettem, és ez bűn volt... mentségemre szolgáljon, hogy ez még a nyáron volt. Tessék? Hogy ezt már mondtam...? Tényleg? Nahát, úgy jártam mint Mari néni a gyóntatófülkében:
- Ezt már hússzor meggyónta, Mari néni.
- De olyan jó visszaemlékezni..."
Ha a társam viselkedését "jó" és "rossz" tulajdonságokra osztom, akkor könnyen olyan helyzetben kerülhetek, amikor (saját élethelyzetem miatt) a rossz tulajdonságokat már elfogadhatatlanul súlyosnak látom.
***
3. Megrökönyödsz, ha megtudod...