Felad valaki egy újsághirdetést. A hirdetésben az szerepel, hogy X millióért ennyi szobás lakás ilyen helyen, hatalmas kerttel. Jön az első vevő. A házigazda körbevezeti a vevőt, megmutatja, hogy mi hol van, minden pontosan olyan, ahogy a hirdetésben szerepel, a leendő vevőnek nagyon tetszik is a lakás. Végül a házigazda kivezeti őt a kertbe és így szól:
– Hát, itt van a kert.
Az érdeklődőnek leesik az álla, mert ő életében ilyen kis kertet nem látott. Akkora az egész kert, hogy ha kinyújtaná a kezét, majdnem eléri mindenhol a kerítést. Mondja is a hirdetést feladónak:
– Uram, a bolondját járatja maga velem? Én még soha ilyen kicsi kertet nem láttam!
Mire a házigazda fölnéz, és azt mondja:
– De hát uram, ez a kert fölfelé hatalmas.

 

Életünk sokféleképpen meghatározott örökségünk révén: génjeink, szüleink, neveltetésünk, körülményeink, hová születtünk. Mégis van egy olyan vetület, amiben a szabadságunk hatalmas, ha ezt ki tudjuk bontakoztatni. A kertünk nem lesz nagyobb a meglevő, esetleg nagyon szűk határok között, de ebben az apró kertben egész másképpen érezhetjük magunkat, ha tudjuk, hogy van egy olyan irány, amerre nagyon szabadok vagyunk. Hitünk és gondolkodásmódunk az a dimenzió, amelyben nagy szabadságunk van.