Hiányolom társam megértését, ha abból, amit gondolok, amit érzek, sok mindent nem vesz észre.
Elgondolkoztató az a látszólag jelentéktelen mondat Márk evangéliumából (Márk 12:41-44), amikor Jézus leült a templomban és nézte, ahogyan az emberek a perselybe pénzt dobnak. Nem gyógyított, nem tanított, csak ült. Ennek a kontrasztja az a vicc, amely közvetlen környezetünk, társunk iránti figyelem totális hiányáról szól.
A feleség odaáll a férje elé:
– Drágám, valami más rajtam, mint szokott, kitalálod?
– Befestetted a hajad!
– Nem-nem, próbálkozz még.
– Talán... kirúzsoztad a szád...?
– Nem, ez sem talált.
– Most látom, másik nyakláncot vettél.
– Nem-nem...
– Hát persze, kiszedetted a szemöldököd!
– Ez sem az, de már langyos.
– Sajnos nem tudom kitalálni, szabad a gazda.
– Drágám, hát gázálarc van rajtam!
Mindenki azt gondolná, hogy a viccben bemutatott helyzet teljesen abszurd, pedig hallhatunk néha olyan történeteket, amikor egy nő képes volt úgy eltitkolni az áldott állapotát a környezete elől, hogy megszülte a kisbabáját és ezt senki nem vette észre, még a tulajdon szülei sem. Szóval élhetünk akár egymás mellett – és olyan dolgokat nem veszünk észre egymáson hétszámra, ami ordít.
Egy alkalommal egy házaspár érkezett Feri atyához, és kipróbálta rajtuk Carl Rogers által javasolt közvetítési módszert, amiről nemrég volt szó. Ez a férj és feleség már egyáltalán nem tudtak szót érteni egymással, de mivel eljöttek a beszélgetésre, megvolt bennük annyi jóindulat, hogy készek voltak követni az alapszabályt:
Először meg kell hallgatnod a másik véleményét. Amikor meghallgattad, próbáld meg összefoglalni, hogy milyen gondolatokat és érzéseket értettél meg. Addig kell összefoglalnod a másik gondolatait és érzéseit, ameddig ő azt nem mondja, hogy „valóban ezt gondoltam és ezt éreztem”. És csak ha idáig sikerült eljutni, akkor mondhatod el a saját álláspontodat, véleményedet.
A beszélgetés során volt egy pillanat, amikor azt mondta a feleség: „Nahát, órákig ülhettem volna, akkor sem jöttem volna rá, hogy te ezt gondolod.” A végén a feleség a következőképpen foglalta össze tapasztalatát: „úgy kellene beszélgetnünk a férjemmel, mintha még sosem beszélgettünk volna”, ugyanerről a férj: „ne csak a szavaira figyeljek, hanem az érzéseire is.” Ezeket a kulcsfontosságu gondolatokat nekik kellett felismerniük és kimondaniuk – és ehhez elég volt egy óra.
***
4. A hóember
6. Gázálarc
8. Sablonok
