Van a tévézésnek egy fajtája, amire szinte csak férfiak képesek, és a nők ettől néha idegbajt kapnak. A férfi hazajön, esetleg még megvacsorázik, majd leül a tévé elé, és nyomkodja a távkapcsolót. Ha a fáradt, akkor a távkapcsoló nyomogatása számára valójában pihenés (hiszen, mint már volt róla szól, ilyenkor a férfi agyának kétharmada ki van kapcsolva), és akár el is alszik eközben. Ha pedig olyan fáradt, hanem mégis odafigyel a tévére, akkor is csak a lényegre kíváncsi. Erre pedig a férfinak néhány másodperc is elég. Amikor azt látja a képernyőn, hogy a lány megfogja a fiú kezét, már lehet tudni, mi fog történni: nemsokára csókolóznak utána pedig ...
... ami ilyenkor következni szokott. És már kapcsol is a következő csatornára. A feleség, aki egyébként örömmel találkozik a párjával (sőt: még akkor is igyekezett csatlakozni hozzá, amikor a férje már tévézni kezdett), ezt a hirtelen átkapcsolást nehezen viseli. Ha többször is megismétlődik, előbb vagy utóbb ki is fejezi rossz érzését: "miért kapcsoltál el? hiszen csak most kezdődött!"
Láthatjuk: a férfi a lényeget kereste – míg a nő számára az volt a fontos, hogy a filmbeli szereplők hogyan fogták meg egymás kezét (miközben merengve nézték a tengerbe bukó napkorongot), milyen szépen csillogott a szemük. Ezért aztán a nő számára előbb-utóbb elviselhetetlen lesz, amikor a férfi folyton csak továbbkapcsol a következő adóra. Ezt a feszültséget valahogyan fel kel oldania: például úgy, hagyja a csudába a tévét – inkább a férje felé fordul és elkezdi elmesélni, mi minden történt vele aznap... :-)
* * *
1. Nők és férfiak: a különbségek gyökerei
3. Nők és férfiak: agyféltekék és érzelmek
4. Nők és férfiak: egyszerre többfelé figyelni
5. Nők és férfiak: mi a lényeg
6. Nők és férfiak: érzések és gondolatok kifejezése
7. Nők és férfiak: kódolás és dekódolás
