Amikor egy férfi pihen, agyának 70%-a is pihen, míg 30% készenlétben van. Ennek nyilván evolúciós magyarázata van: valahogy úgy képzelhetjük el, hogy a férfi, amikor vadászott, agya maximálisan összpontosított. A vadászat után nem csak a teste, hanem az agya is pihenésre szorult. Az ősasszony élete azonban nem oszlott ilyen élesen vadászat – pihenés szakaszokra, hanem folyamatosan el volt foglalva: hol a purdé, milyen bogyó ez, stb. Ezért aztán a nők másképpen pihennek: agyuknak 90%-a még ilyenkor is dolgozik és csak 10%-a lazít. Ezen felismerés nyomán már kevéssé meglepőek azok a jelenetek, amikor egy házaspár közösen tölti a pihenését, és a nő természetes reakciója (nem túl hosszú idő múltán) olyasfajta a kérdésekben csomósodik, hogy drágám, hát nem szeretsz már?

 

Tud-e egy férfi úgy tévét nézni, hogy a felesége közben beszél hozzá? Jobb meg sem próbálni. Az autópályán keresitek a lejáratot, miközben a feleségetek mond valamit. El lehet képzelni azt a jelenetet, ami akkor következik, ha túlmentek a megfelelő lehajtón. A figyelem egyetlen dolgora való koncentrálása a férfiaknak a leggyöngébb pontja. De ez nem jelenti azt, hogy a férfiak hülyék, vagy szerencsétlenek: évezredek során erre kondicionálódtak. Egy dologra kell összpontosítani: a lombok között mozdul-e a szarvas. Azután nekiiramodni, majd a lándzsát a megfelelő pillanatban elhajítani, hogy a szarvast eltalálja. Ebből lesz a vacsora. Ha közben egy nő arról beszél: nézd ezt a szép gyöngyvirágot – akkor nincs szarvas, nincs vacsora, másnap éhesen kell vadászni, és hamar lecsap az evolúció pallosa. (Egyszer egy asszony azt mondta: „ha ki akarok tolni a férjemmel, akkor beszélek hozzá, amikor szöget ver bele a falba.”)

 

* * *