Mi lehet az akadálya egy hiteles közlésekre épülő kapcsolatnak?

 

 

Pálferi mesél egy klienséről, aki a többedik találkozásukkor így kezdte: – Feri van egy dolog, ami zavar benned. Amikor jövök hozzád, és köszöntesz, akkor mindig az a benyomásom, hogy én vagyok az az ember, akinek a világon legjobban örülsz. Minden alkalommal. És nekem ez már egy kicsit gyanús.

 

Egy kapcsolat kialakulásakor nyilvánvalóan szinte mindig kedvesek és megértőek vagyunk egymás felé. Nagyon fárasztó lehet azonban, ha a kedvesség és megértés elvárássá keményedik. Ha akkor is vidámnak, segítőkésznek, figyelmesnek kell mutatnod magad felém, amikor törődött, feszült, vagy szomorú vagy, akkor valójában azt kérem tőlem, hogy ne légy hiteles. Előfordulhat ilyen kérés egyáltalán? Bizony, nem is ritkán, például a következő formában: „Kérlek, mindig fejezd ki, hogy mennyire szeretsz engem, mert nekem erre van szükségem.”

 

Ha ez rendszeresen jelentkező elvárás, el tud lehetetleníteni egy kapcsolatot. Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor kimerültségünk, saját pillanatnyi érzéseink, lelkiállapotunk miatt nem vagyunk képesek az elvárt módon kifejezni a szeretetünket. Ha ilyenkor is teljesíteni kell a hozzánk intézett kérést, akkor megpróbáljuk majd eljátszani – a helyzetből adódóan mérsékelt sikerrel. Ennek nyomán azonban hitelességünk csorbát szenved, így aztán nem is alaptalanul hangzik majd el a klasszikus mondat

– Tényleg szeretsz...?

A kérdésben megfogalmazott kétely az adott pillanatban megalapozott: mert úgy általában szeretjük, de az adott pillanatban esetleg ki vagyunk purcanva, és nem tudjuk őszintén kifejezni ezt a szeretetet.

 

Ha bensőséges emberi kapcsolatainkban felül tudunk emelkedni az udvarias, színlelt kedvességen, és társunktól sem várjuk el a felénk tanúsított szüntelen kedvességet, az megerősíti a kapcsolat hitelességét. Akkor én majdnem mindig úgy fogom érezni, hogy a kijelentéseid azt fejezik ki, amit érzel és gondolsz, nem pedig mást.

 

* * *

 

(Vajon miért él bennünk ez az elvárás a társunk felé, hogy mutasson szeretetet akkor is, ha épp egyetlen porcikája sem kívánja...? Erről máskor lesz szó.)

 

* * *