Mit érzek megtehelőnek a kapcsolatunkban?

 

 

Egy kapcsolatban akkor érzem jól magam, ha ez a kapcsolat "naprakész:" tudjuk egymásról, hogy mi van köztünk, és nincs ebből ennek tisztázatlanságából adódó feszültség. Ehhez olyan társra van szükségem, aki hajlandó meghallgatni akkor is, ha számomra vagy számára fájdalmas szavakkal fogalmazom meg érzéseimet, bizonytalanságomat.

 

Nagyon sok házasság jár arra a rugóra, hogy bár évek vagy már évtizedek óta nem érezik jól magukat egymással, de erről nem beszélnek. Mindent úgy csinálnak, mintha minden rendben lenne, és folytatják tovább – amíg egyikük felőrlődik. Nem véletlen, hogy a válások nagy részét nők kezdeményezik: ők kevésbé bírják ezt a helyzetet. A legtöbb férfi ebből a szempontból sokkal inkább konfliktuskerülő: a kényelem kedvéért fenntartja a meglevő kapcsolatot, de lélekben kilép belőle. Vagy egyszerűen eljár egy másik nőhöz, vagy a munkájába, hobbijába temetkezik; nagyon sok egyéni stratégiát láthatunk környezetünkben. Egy férfi képes úgy élni egy kapcsolatban, hogy nem hozza szóba: valami itt nem stimmel – majd villámcsapásként éri, amikor a nő kész helyzet elé állítja.

 

Ha valakivel egy kicsit is szorosabb kapcsolatban vagyunk, akkor egy idő után elérkezünk arra a pontra, amikor szóba kerül: hogy is vagyunk egymással. Tehát már magáról a kapcsolatról kellene beszélnünk. (Ez minden kapcsolatra igaz, akár munkakapcsolatra is.) Itt elágazik az út, és nagyon sokan választják a látszólag könnyebb irányt: a kapcsolat tartalmáról egyáltalán nem beszélnek, vagy mosolygós álarcot húzva rövidre zárják: „hát persze, hogy szeretlek, drágám.”

 

Vannak, akik érzik a rejtett feszültségeket, ha nem is képesek kifejezni. Egy nő mesélte, hogy már nagyon meg akart házasodni, össze is ismerkedett egy férfival, aki azonban mindig csak azt mondta: ne-ne, várjunk még, ez nem annyira tuti. Mivel a nő nagyon meg akart házasodni, nem akarta tudomásul venni azokat a feszültségforrásokat, amelyeket ebben az esetben a férfi érzékelt. Végül nem házasodtak össze – de a nő csak évekkel később, már másvalaki feleségeként látta be, hogy annak a férfinak igaza volt.

 

Ha sikerül a kapcsolatunk mélyebb rétegeiről, rejtett feszültségekről, kétségeinkről őszintén beszélnünk, akkor azt fogom átélni, hogy nem kerülsz ki semmit, ami kettőnk szempontjából fontos. Ha szóba hozhatunk bármit, ami a kapcsolatunkra vonatkozik, még feszült helyzetekben is biztonságban érezhetem magam.

 

* * *