A hatvanas évekig az agykutatások gyakorlatilag kizárólag elesett katonákon illetve súlyos fejsérülést elszenvedett embereken zajlottak. Az elmúlt évtizedekben aztán az MRI vizsgálatok révén nagyon sok részletet sikerült feltárni az élő, egészséges agy működéséről (az MRI készülék az idegrendszer aktivitásához kapcsolódó kémiai folyamatok intenzitását méri egy külső mágneses tér segítségével, és erről milliméteres felbontású, háromdimenziós képet ad).

 

Ezen belül is az egyik fontos felismerés az volt, hogy másképp működik a férfi agya és a nő agya. Nem egyszerűen arról van szó, hogy helyzetéből adódóan másra érzékeny vagy mást gondol ugyanarról a dolgoról egy nő és egy férfi. Ténylegesen: biológiai, fiziológiai szinteken mutathatók ki nagyon jelentős eltérések.

 

Tehát, miközben arról beszélünk, hogy az ember így vagy úgy godolkodik, és nagyon óvatosak vagyunk azzal kapcsolatban, nehogy valamelyik csoportra nézve bántó megkülönböztetést tegyünk, valójában azt kellene mondanunk, hogy a férfi így gondolkodik, illetve a nő így gondolkodik. Bár az agykutatásnak ezek az eredményei tudományos folyóiratokból már évtizedek óta ismertek, (talán a rosszul értelmezett politikai korrektség elvárásaihoz igazodva) széles nyilvánosságot csak a kilencvenes években kaptak. Miközben rengeteget tipródunk azon, hogy az emberiség felének a gondolkodásmódját képtelenek vagyunk megérteni, nagyon nehezen ismerjük be, hogy ennek hátterében nem csupán társadalmi hatások, hagyományok, a nők évezredes elnyomottsága van, hanem agyunk és idegrendszerünk szerkezetében levő, nem kicsiny különbségek, amelyektől nem lehet eltekinteni.

 

Mi vonzza a nőket a játékmackókhoz? A játékmackók alakja hasonlít a csecsemőkhöz. A reklámpszichológusok, akiknek a megélhetése függ ezektől az ismeretekből, nagyon tudják, mivel lehet a nőket elcsábítani: a kisdedekhez hasonló testarányok (pl nagy fej), puha, selymes felület. Mint az öblítőszer reklámban a játémackó. A férfiak (meglepő módon) a női test körvonalaira, formájára mutatnak hasonló érzékenységet. A következőkben számos ilyen különbségről lesz szó, amelyek egyenként néha felszínesnek, néha meglepőnek is tűnnek majd (különösen az ellenkező nem képviselői számára), de egészében mégis rámutatnak a gondolkodásmódbeli különbségekre.

 

Ha meg tudunk békélni azzal, hogy különbözőek vagyunk, akkor a viselkedésünkön tudunk egy kicsit alakítani. Másképpen látjuk majd egymást, és nem fogjuk erőltetni azt a "vagy-vagy" típusú kérdésfeltevést, hogy a nőnek van igaza, vagy a férfinak – és másképpen látjuk majd saját magunkat is: felszabadulunk azon érzéseink alól, hogy ezeket a különbségeket valamilyen szégyellni való dolognak vagy személyes fogyatékosságnak tartsuk.

 

* * *