2010 január 10.
Evangélium Szent Lukács könyvéből.
A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (
Lk_3,15-16.21-22)
Mindannyiunkban él egy vágy, amit legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy szeretnénk jók lenni. Gyerekek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy szeretnék jó lenni, szeretnék igaz lenni, szeretnék tiszta lenni. Szeretném, ha szép lenne az életem, ha szép lennék én magam is. Ha a szégyenkezés nem tipor el bennünket nagyon, még azt is merjük állítani, hogy szeretnék szent lenni. Itt vannak bennünk ezek az egyszerű vágyak, amire nem mondanám azt, hogy gyermeki vágyak, de már egy gyermek is meg tudja fogalmazni ezeket az egyszerű és szép késztetéseket.
Belső törekvéseinkben azt is el tudjuk képzelni, hogy ezekre a vágyakra valamilyen választ is kapunk, hogy hallatjuk azt a mondatot, amit Jézus is hallott: Szeretlek téged, szeretett gyermekem vagy és kedvemet találom benned. Ne szégyelljük kimondani ezeket az egyszerű vágyakat, mert ha nem beszélünk róluk, ezek a mondatok el tudnak veszni az életünk útvesztőjében. Azt gondoljuk, hogy ezeknek az egyszerű mondatoknak a megfogalmazása nélkül is ebben a világban élünk – közben pedig... ki tudja, mi minden rakódik rá a törekvéseinkre, amelyeknek a forrásában ezek az egyszerű mondatok voltak.
E bevezető után négy gondolat következik most arról, hogy hogyan látjuk: Jézus hogyan törekszik arra, hogy – a mi gyermeki szavainkkal – szent legyen, igaz legyen, tiszta legyen.