Gondolatébresztő részletek Pál Feri atya előadásaiból
Felébredt gondolatok

Pálferi

Pálferi

Nők és férfiak: Mark Gungor videó

2010. november 09. - M. Laci

Mark Gungor poénos előadása a női és férfi agy különbözöségéről

www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

(a műfaj sajátosságaiból adódó egyszerűsítésekkel)

Gyermekkori szükségleteink

Hihetetlen jelentősége van az ember fejlődésére az első három életévnek és a magzati kornak. Ekkor alakulnak ki a személyiség alapjai. Ha ezt az első három évet egy szülőpár megfelelően tudja kezelni, és meg tudja adni a gyereknek legalább az első három évben, amire szüksége van, azzal ennek a gyereknek a jövőjére nézve hihetetlenül sokat kapnak. Azok a gyerekek, akiket a mamájuk sokszor hord úgy, hogy a baba az anya testéhez simul, a stresszel szemben sokkal védettebbek lesznek, mint azok, akik a kis külön ágyikójukban fekszenek. Ha a gyerekeket idő előtt elszakítjuk az anyjuktól, azzal bűntettet követünk el a következő nemzedék ellen. Ha tönkre akarunk tenni egy következő nemzedéket, ne törődjünk a csecsemőkkel, hanem helyezzük el őket különböző intézményekben.
Tovább

Jézus megmerítkezik a Jordánban

2010 január 10.
Evangélium Szent Lukács könyvéből.
 
A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk_3,15-16.21-22)
 
Mindannyiunkban él egy vágy, amit legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy szeretnénk jók lenni. Gyerekek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy szeretnék jó lenni, szeretnék igaz lenni, szeretnék tiszta lenni. Szeretném, ha szép lenne az életem, ha szép lennék én magam is. Ha a szégyenkezés nem tipor el bennünket nagyon, még azt is merjük állítani, hogy szeretnék szent lenni. Itt vannak bennünk ezek az egyszerű vágyak, amire nem mondanám azt, hogy gyermeki vágyak, de már egy gyermek is meg tudja fogalmazni ezeket az egyszerű és szép késztetéseket.
 
Belső törekvéseinkben azt is el tudjuk képzelni, hogy ezekre a vágyakra valamilyen választ is kapunk, hogy hallatjuk azt a mondatot, amit Jézus is hallott: Szeretlek téged, szeretett gyermekem vagy és kedvemet találom benned. Ne szégyelljük kimondani ezeket az egyszerű vágyakat, mert ha nem beszélünk róluk, ezek a mondatok el tudnak veszni az életünk útvesztőjében. Azt gondoljuk, hogy ezeknek az egyszerű mondatoknak a megfogalmazása nélkül is ebben a világban élünk – közben pedig... ki tudja, mi minden rakódik rá a törekvéseinkre, amelyeknek a forrásában ezek az egyszerű mondatok voltak.
 
E bevezető után négy gondolat következik most arról, hogy hogyan látjuk: Jézus hogyan törekszik arra, hogy – a mi gyermeki szavainkkal – szent legyen, igaz legyen, tiszta legyen.
 
Tovább

Szeretetmohóság


A szeretetéhség természetes, normális, helyes. Eszünk, jóllakunk és jól vagyunk. Ám ezt összekeverhetjük a szeretetmohósággal. Amikor a másiktól származó szeretetre mohón vágyakozunk. A mohóság annak a tünete, hogy nehézségünk adódott a szeretettel, szeretetkapcsolattal. Ez a nehézség összefügg a (tanult) tehetetlenséggel, a (tanult) hitetlenséggel, a szorongással, és azzal a meggyőződéssel, hogy nem vagyok szerethető.
Tovább

Unalmasnak találsz

Legtöbben árnyalt, színes, érzelemgazdag egyéniségnek tartjuk saját magunkat (még ha ezt hangosan nem is szoktuk kimondani). És ez így is van: valóban mindannyian érdekes személyiségek vagyunk. Hogyan történhet meg, hogy valaki mégis unalmassá válik számomra...? Úgy, hogy kizárólag a saját hipotéziseim, teóriáim, szemüvegem, nézőpontjaim alapján látom őt.
 
Ha nem téged látlak, hanem beraklak egy elméletbe, egy szerepbe, ha diagnosztizállak és belehelyezlek egy típusba, hogy te ki vagy, és minden reakciódat aszerint értékelem, hogy „aha, igen, most az következik, hogy ...” – akkor már semmit nem fogok látni belőled, mindig csak a típust a maga sematikus jellemzőivel. Unalmasnak és érdektelennek talállak. És ha sikerül ezt az érzést is közvetítenem neked (márpedig az unalom kifejezéséhez nagyon értünk), te azt fogod átélni, hogy nem fogadlak el, nincsen bennem tisztelet irántad.
Tovább

Türelmetlen vagy velem

A blogadmin előszava: Egy hónapja nem írtam bejegyzést,  pontosabban az a helyzet, hogy ezt a mostanit egy álló hónapja kezdtem. Ha csupán annyit tennék, hogy a Pál Feri által elmondottakat leírom, menne ez gyorsabban – de nyilván többről van szó: számomra a türelem gyakorlása okoz annyi nehézséget, hogy hetek óta kerülgetem.
 
Kapcsolataink hétköznapjaiban teljesen elfogadhatónak tartjuk, hogy bizonyos esetekben türelmetlenek vagyunk egymással, ami gyakran azt az üzenetet hordozza, hogy fejlődj már, értsd már meg, változz már meg.
 
Pál Feri saját sportolói múltjának tapasztalatain keresztül próbálja megvilágítani, hogy ezzel a hétköznapi, „józan paraszti” gondolkodással szemben, amely a változásra ösztökél, éppen a türelem és elfogadás az, amelynek nyomán elképzelhető a fejlődés.
Tovább

Nem lehetek indulatos

Akkor érzek haragot, ha valamilyen helyzetben nagyon erősen számítok valamire, szeretnénk megtenni vagy elérni valamit, de ez nem sikerül, és tehetetlennek érzem magam (vagy fordítva: rákényszerülök, hogy megtegyek vagy elviseljek valamit, amit nem akarok).
 
Ilyenkor nagyon könnyen szembefordulok azzal, akit vétkesnek látok a sikertelenségben – gyakran az első emberrel (vagy tárggyal), ami elém kerül. Egy párkapcsolatban vagy szülő-gyerek kapcsolatban ez többnyire olyasvalaki, akit egyébként nagyon szeretek – ám aki esetleg támadásként éli meg az indulataimat.
 
Néhány egyszerű péld arra, ha a társam nem tud engem elfogadni:
· Rögtön kikéri magának: Mit képzelsz, hogy itt dühöngsz?
· Visszavág: Még te vagy mérges? Én lehetnék mérges!
· Megsértődik, elvonul: Te velem ne kiabálj! Majd megtanulod, kivel kiabálj! Három nap mosolyszünet.
· Elkezd védekezni: Bocsáss meg... tényleg, mindenért én vagyok a hibás...
· Le akar állítani: Ne kiabálj már! Ne legyél ilyen kultúrálatlan, hangos!
 
Tehát ha kimutatom, hogy mérges vagyok a társamra, ő is mérges lesz rám és meg lesz sértve.
Tovább

Azt akarod, hogy változzak meg

Társam azt kívánja, hogy megváltozzak, viselkedésem olyan legyen, ami szerinte megfelelő, és ezt az elvárását ki is fejezi valamilyen módon. A gyermekkorában kapott szülői parancsoknak megfelelően, szavakkal, tettekkel, nehezteléssel, de rendszeresen a tudtomra adja: azt szeretné, hogy az általa megkívánt fajta személyiség legyek.
 
A következő történetet egy apuka mesélte, aki egyszer az egyik lányával elment uszodába. Miközben a kislánya ment a nagymedencébe, kismedencébe, ide-oda, addig az apuka leült, és – más dolga nem lévén – nézte a kislányát. Egy idő után azt vette észre, hogy a lánya viselkedése látványosan eltér az átlag gyerektől: például felismerte, hogy az ő kislánya sajátos módon akármilyen helyzetbe is kerül az uszodában, mindent élvez. Ha hideg vízbe mennek, akkor azt élvezi, ha melegbe, akkor azt – mindegy, akármi is történt vele, nagyon élvezte, és ezt látványosan ki is fejezte, pancsolt, fröcskölt, sikongatott. Ekkor őbenne, mint egy rendes apukában, jöttek elő a szokásos mondatok: „fejezd már be kislányom, türtőztesd magad, ne légy feltűnő, viselkedj rendesen és visszafogottan” – de nem mondhatta ki hangosan ezeket a mondatokat, mert nem volt olyan helyzetben: nem ő foglalkozott a gyerekekkel.
Tovább

Megrökönyödsz, ha megtudod...

Tréfásan mondják néha, hogy a leggyakoribb válóok nem a harmadik megjelenése, hanem a középen nyomott fogkrémes tubus illetve az ágy mellé dobott koszos zokni – de ami emögött van, az egyáltalán nem tréfás. Ha két ember együtt él, óhatatlanul megismerkednek társuk életének olyan részleteivel, amelyek korábban rejtve voltak, és bizony előfordul, hogy a társam majd osztályozni fogja a tulajdonságaimat, én pedig azzal leszek kénytelen szembesülni, hogy néhány dolgot kedvel bennem, más dolgokat nem.
 
Ez is egy olyan szempontnak tűnik, amire azt mondjuk, hogy „naná, nyilván” – hiszen én magam is tudom, hogy vannak „rossz tulajdonságaim”, és neki is, például középen nyomja a fogkrémes tubust, hiába mondom.
Tovább

Nem vagyok számodra elég érdekes...?

Ha olyasmit teszek, ami a társam értékrendje szerint tetszésre méltó, akkor érdekes vagyok számára. Figyelme tehát nem az én személyemnek szól hanem a szolgáltatásnak, amit nyújtok számára. Ez a viselkedés kölcsönös is lehet: ha számomra érdekes dolgokkal foglalkozol, akkor odafigyelek rád – egyébként nem érdekelsz.
 
A kulcsmondat: felém mutatott érdeklődése aszerint változik, hogy mit mondok, vagy teszek.

Tovább

Szeress akkor is, ha gyomorszájon váglak

A kulcsmondat a következőképpen szól: vannak pillanatok, amikor a társam jobb véleménnyel van rólam mint máskor, ez attól függ, hogyan viselkedem.
 
Ez nagyon jellegzetes példája annak, amikor a szeretet és elfogadás feltételekhez kötését próbáljuk társunk megváltoztatására, nevelésére használni. Ám ha az elfogadást mindig feltételhez kötöd, akkor az jön ki belőle, hogy nem fogadsz el engem. Ha elvárásokat támasztasz és a szeretetedet ezek teljesítésétől függ, akkor fokozatosan húzódnak fel közöttünk a falak.
Tovább

Tisztelet és elfogadás

A három részre tagolt szakaszban az első téma a hitelesség volt, amikor érzéseink hiteles közléséről (illetve ennek akadályairól) volt szó nyolc pontban. Ezt követően arról beszéltünk, hogy akkor osztuk meg szívesen érzéseinket, ha társunk képes együttérzéssel hallgatni, és mikor tapasztaljuk az együttérzés hiányát. Ezzel elérkeztünk a harmadik nagy körhöz: az elfogadáshoz és tisztelethez.
Tovább

Sablonok

Nem tudunk mélyebb kapcsolatba azzal, akinek kijelentései gyakran sablonosak és merevek.
 
A sablonos, merev, előregyártott mondatok pillanatok alatt meg tudnak akasztani egy beszélgetést. Ilyen sablonokba kapaszkodhatom én is, amikor magam is megijedek attól, hogy a számomra legérzékenyebb témáról készültem kimondani valami fontosat. Még fájdalmasabb, ha (nagy nehezen) eljutok addig, hogy mélyen eltemetett érzéseimről beszéljek, és a társam ítéletet mond fölöttem (moralizál), kioktat és magyaráz (dogmatizál), jelentéktelennek látja azt, amit én átéltem (bagatellizál) vagy esetleg hangosan elemezni kezd (diagnosztizál) – miközben én csupán együttérző meghallgatásra vágytam.
Tovább

Kötelet emlegetni...

Fájdalommal is eltölthet, ha társam nem veszi észre, hogy érzelmileg mennyire érintett vagyok azokban a dolgokban, amiről beszélgetünk.
 
Pál Feri atya itt egy személyes történetet mondott el két ismerőséről, amit egyelőre nem szeretnék itt közzétenni (nem tudom, hogy a történet szereplői mit gondolnának erről), inkább elmesélem egy saját történetemet.
Tovább

Gázálarc

Hiányolom társam megértését, ha abból, amit gondolok, amit érzek, sok mindent nem vesz észre.
 
Elgondolkoztató az a látszólag jelentéktelen mondat Márk evangéliumából (Márk 12:41-44), amikor Jézus leült a templomban és nézte, ahogyan az emberek a perselybe pénzt dobnak. Nem gyógyított, nem tanított, csak ült. Ennek a kontrasztja az a vicc, amely közvetlen környezetünk, társunk iránti figyelem totális hiányáról szól.
Tovább

Bátorságpróba

Csalódottsággal tölthet el bennünket, ha társunk néha azt gondolja, hogy én is ugyanúgy érzek, mint ő egy adott helyzettel kapcsolatban.
 
Pál Feri atya elmesélte, hogy édesapja nagyon szeretett kirándulni, és fiait – Ferit és ikertesóját – négy-öt éves koruktól magával vitte kalandtúrákra, bátorságpróbákra. Mivel az apa tényleg nagyon élvezte a kirándulást, azt azt godolta, hogy ezt csak élvezni lehet, fel sem merült benne, hogy valaki nem élvezi. Az ilyen kirándulások során gyakran messze előttük haladt, és a lemaradozó, fáradtságtól botladozó fiúkat „csak bátran fiaim, ne légy punnyadt, Feri” kiáltásokkal biztatta. Az úticélt elérve az édesapa azzal foglalta össze a kirándulást, hogy „ez csodálatos, ugye megmondtam, hogy nagyon fogjuk élvezni.”
Tovább

A hóember

Cseréljünk előítéletet!
 
Akkor érzem úgy, hogy nem ért meg engem, ha saját viszonyulása olyan dolgokhoz, amelyeket mondok vagy teszek, akadályozzák meg ebben.
 
Ez első hallásra bonyolultnak tűnő, de nagyon fontos mondat. A társam tehát képes lenne arra, hogy megértsen engem – de saját szempontjai, saját gondolatai, előítéletei miatt úgy viszonyul az én mondataimhoz vagy tetteimhez, amely megakadályozza ebben.
 
Természetesen mindenről megvan a véleményünk, a gondolatunk, az álláspontunk, az erkölcsi állásfoglalásunk. Ám ha a vélemények és gondolatok oly módon fogalmazódnak meg bennünk, hogy minden másfajta értelmezést kizárunk vagy helytelennek tartunk, akkor ezek állandóan a két ember közé állnak.
Tovább

Megvilágosodás

Jelölt érkezik a kolostorba. Már egy hónapja éli a szerzetesek életét, amikor a mester elé vezetik. A jelölt megkérdezi:
- Mondja mester, mennyi ideig tart, amíg megvilágosodom?
- Tíz évig.
A fiatalember arca megnyúlik:
- Olyan sokáig?
A mester ismét a fiatalemberre tekint:
- Inkább húsz évig.
- De hát... de hát az imént még csak tíz évet mondott!
A mester megdörgöli az állát:
- Lesz az harminc év is.

Élet az élet után

Cseréljünk szemszöget!
 
Az együttérző hallgatás nem csak a párkapcsolatok elmélyítésének egyik feltétele. Nagyon sok emberi, politikai, társadalmi konfliktus fajul destruktív versengéssé amiatt, hogy az egyik fél képtelen megérteni a másik mozgatórugóit. Egy ilyen helyzet részeseként azt élem át, hogy amit mondok, azt a másik a saját szemszögéből szemléli.
Tovább

Szörnyeteg Lajos jaj de álmos

Az együttérzéshez nem elég a szavak megértése.
 
Ahhoz, hogy kapcsolatunk elmélyüljön, az együk kulcsfontosságú dolog a hitelesség. Nagyon nehéz azonban hitelesen kifejezni érzéseinket, ha társunktól nem tapasztaljuk azok megértését. Újabb nyolc pontban lesz most szó az együttérzés gátjairól, legelsőként arról, hogy bár megérti szavaimat, nem érti meg az érzéseim jellegét.
Tovább

Lelki repeszeink

Nagyon sok együttélést terhelnek meg a ki nem mondott érzések, amikor azért nem tudok közeledni a társamhoz, mert úgy tűnik, olyan érzései vannak, amelyek megnehezítik kapcsolatunkat, de nem mondja őket el.
 
Aki hozzá nagyon közel álló embert, kedvesét, esetleg gyermekét veszíti el, és nagyon mély gyászt él át, hívő emberként gyakran teszi fel magának a kérdést, hogy Isten miért hagyta, hogy ez történjen?
Tovább

Hitelesség érzéseink elfojtása nélkül

Mi történik, ha valaki tart attól, hogy kifejezze ellenvetéseit, aggodalmait?
 
Amit mond, esetleg hamis benyomást kelt az éppen akkor zajló gondolatairól vagy érzéseiről.
 
Az elsőáldozóknak tartott bátorságpróba arra inspirálta Feri atyát, hogy egy alkalommal a Mikulás napi ünnepséget is az éjszakai erdőbe tervezze. Azt a tervet vázolta a fel az egyházi képviselőtestület előtt, hogy sötétedés után, a havas erdőben megy majd a nagy csapat gyerek. Amikor már kellően elcsigázottak, egyszercsak szembejön a Mikulás egy csengettyűs lovak vontatta szánon (vagy, ha nincs hó: kocsin), majd megáll, és zsákjából elkezdi osztogatni a csomagokat.
Tovább

Hitelesség elzárkózás nélkül

Láthattuk, hogy kapcsolatainkban milyen nehézségeket okozhat a hitelesség hiánya. Ha erre a néhány kiemelt szempontra önmagunknak igennel válaszolunk, akkor rátapinthatunk olyan pontokra, ahol őszinteséggel, érzéseink kifejezésével javítani tudunk a kapcsolat minőségén.
 
Az az érzésem, hogy a velem szemben tanúsított külső reakciói, kijelentései különböznek attól, amit érez.
Tovább
süti beállítások módosítása